Kézdivásárhely

Kézdivásárhely a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa, az egykori Kézdiszék központja, Romániában Kovászna megyében. Sepsiszentgyörgytől 30 km-re északkeletre, a Feketeügy lapályán, a Torja-patak mellett fekszik. Magyar város, mely őrzi székelységét, 20 ezer lakosának 91%-a magyar. Neve arra utal, hogy már a középkorban vásáros hely volt. A szó előtagja (kézdi) arra emlékeztet, hogy az itteni székelyek Szászkézd vidékéről valók.

A város keleti teraszain bronzkori, 3. századi telep, valamint 7. századi település nyomai kerültek elő. Már a rómaiak idején a Praetoria Augusta nevű település volt itt. A római kortól folyamatosan vásáros hely volt, melyet az Ojtozi-szoros felőli betörések időnként pusztítottak.  1567-ben már jelentős város Kézdivásárhely néven. A vásárokat azért tartották itt, mert az a felsőháromszéki-medence központjában, öt irányból jövő utak találkozásánál, vásárok tartására alkalmas hely volt.

Gazdasági felvirágzását kedvező földrajzi fekvése is biztosította. A felső-háromszéki medence központjában kialakult vásáros hely nem csak a környező községeket, de az egész Székelyföldet ellátta kézműves termékkel. Országos vásárok alkalmával a helybeli mesterek áruikkal eljutottak egészen Gyergyószentmiklósig. Sok árut vittek az Ojtozi szoroson át a moldvai piacokra is. A középkorban a Brassót Moldvával összekötő fő kereskedelmi út városunkon haladt át, ez is hozzájárult egyes kézműves szakmák fellendüléséhez és a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítéséhez.

Az 1834. évi nagy tűzvészben 558 házából 421 leégett. Az 1848-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja, itt öntötte ágyúit Gábor Áron, szobra 1971 óta a főtéren áll. A város trapéz alakú főterét – az egykori piacteret – 18. és 19. századi épületek övezik, köztük az egykori városi tanácsháza épülete ma Céhtörténeti Múzeum. Gazdag történeti és néprajzi kiállításai vannak.

Kézdivásárhely nevezetes arról, hogy fennmaradt ún. udvarteres városszerkezete. Ezt a sajátos településformát a hajdani vásáros hely határozta meg. A piac körül megtelepedő mesterek házaihoz egy-egy keskeny telek tartozott, akárcsak falun az udvar és a kert. Erre a telekre később házat építettek a gyermekek, amikor maguk is családot alapítottak. Mivel a város belterülete kicsi volt, a telkek is feloszlottak a leszármazottak között, a házakat úgy építették a piacra néző ház mögé, hogy nem hagytak köztük helyet külön udvarnak.

A telkek fokozatosan beépültek, s így a piactérről kiindulva, minden irányban házsorok alakultak ki. Udvarra azonban szükség volt, ezért a házsorok közt fennmaradt hosszú, keskeny telket közös udvarként használták azok a családok, akiknek ott házuk volt. Mivel a telek az ő tulajdonukat képezte, ugyanazon családhoz tartozókét, a családok szerint nevezték az udvarokat is Balogok, Jancsók, csiszárok stb. udvarának, illetve – mivel nagyobb egy közönséges udvarnál – udvartérnek. A főtér körül több mint 70 udvartér található. A városban ortodox és új római katolikus templom is van. Református temploma 1783-ban épült a középkori templom helyére. Az 1834. évi nagy tűzvészben leégett, újjáépítése 1838-ra fejeződött be.

A legjobb helyeket Erdélyben itt találod a térképünkön:

Ha teszett a cikk oszd meg!

Kommentek (0)

Szólj hozzá te is!

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni, kérjük jelentkezz be!

Erdélyi Túrák Magazin
Erdélyi túrák magazin Előfizetek