Szebb napokat látott helyek 3. rész - A turci bányatelep

Szatmár megyében, az avasi vidék csücskében, a lakott települést elhagyva egy elfeledett világba utazhatunk. Rozsdás villanyoszlopok, összerepedezett kőlapok kísérnek egészen a bányatelep bejáratáig, ahol szétmálló tábla jelzi, hogy tilos a bejárat.

Itt már az Osztrák Magyar monarchia idején végeztek kutatásokat. Ólom, réz, arany és ezüst kitermelés folyt az 50-es években, majd anyagi okokra hivatkozva folyamatosan zárták le a bányákat 2002 -2005 között. A telep végében álltak az irodaépületek. A tető megtépázva, az ablakok összetörve, a falak vakolatig vetkőztek, régi iratok felismerhetetlenségig szétmállva a csapadéktól. A szemközti épületről csak a falakon maradt csempe és felrobbant kazán nyomaiból gondoljuk, hogy fürdő helység lehetett. A kürtők aljában elszíneződött fémtartályok, melyből most is szivárog a csapadék a patak felé. A lejáratokat befalazták, a legtöbb ajtón rács és lakat van. A telep igazi hangulatát mégis a betonszörnyeteg adja, a hatalmas hangár szerű építmény, ahol a kitermelés zajlott. A lépcsőzetesen bejárható épület csak váz, egy emlékeztető az egykori munkálatokra. Kevesen látogatnak erre a helyre, látni télen az érintetlen hótakaróban megmaradt állatnyomokból. Csupán a víztisztító részleg működik még a patakba szivárgó szennyeződés miatt. Az elhagyott területen lassan visszaveszi az uralmat a természet. Megható látvány az a metamorfózis, ahogyan a kövek közül új élet hajt, ahogy az enyészetből csemeték törnek a fény felé.

 

 

 

A legjobb helyeket Erdélyben itt találod a térképünkön:

Ha teszett a cikk oszd meg!

Kommentek (0)

Szólj hozzá te is!

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni, kérjük jelentkezz be!

Erdélyi Túrák Magazin
Erdélyi túrák magazin Előfizetek