Négy testvér - IX.rész

Mindig nagy lelkesedéssel kezdtem bele az új feladatokba. Tele voltam reménnyel és ambícióval, mert közben úgy éreztem, hogy megbízhatónak tartanak és amit teszek az másoknak is fontos. Már gyermekkoromban is erre törekedtem. Amikor az árvaházban segítségre volt szükség, legyen az a legegyszerűbb hálótermekben való rendrakástól, a kisebbekre való felügyelésig – én mindig jelentkeztem. Sajnos a sorstársaim körében ettől az igyekezettől nem lettem népszerű. Amíg a felnőttek szívesen megosztották velem a teendőket, addig a gyerekek inkább a besúgót és árulkodó Júdást látták bennem.

Amikor a bátyám magához fogadott, boldogan rendeztem be az erdei házat családi otthonná. Nekem örömet okozott a lakberendezés, a díszítés...de még a testvéreim ruháinak megfoltozása is. Kicsit az édesanya szerepét tölthettem be, s mivel nekem nem volt lehetőségem megismerni a szülőanyámat, így igyekeztem, hogy mindig gondoskodó és védelmező legyek a szeretteim számára. Persze nem ment minden zökkenőmentesen, hiszen megtörténik, hogy a legjobb szándék is félrecsúszik. Előfordul, hogy a jó tanácsok és figyelmeztetések pont az ellenkező válaszreakciót váltják ki. Ilyen vadóc és makacsul ellenszegülő volt az öcsém is. Hiába voltam kitartó és kedves, egy idő után nekem is elfogyott a türelmem.

Napról napra egyre jobban bosszantott, ahogyan késő estig bámulta a strandoló, fürdőruhás lányokat. Láttam azt a kaján vigyort a szája sarkában, mintha azt mondaná - mindegyik azért mutogatja magát, mert nekem akar tetszeni. Felvetette az önbizalom, mert mindig sikeres volt a lányok körében. Néhány bók, huncut somolygás és ezek a kis naivak megbabonázva vártak rá minden évben – ugyanúgy. Túlzásnak éreztem ezt a fajta magabiztosságot. Mindig attól óvtam, hogy egyszer nagyon pórul fog járni. De ő csak legyintett.

El kell ismerni, hogy égszínkék szemeinek és rakoncátlan szőke fürtjeinek nehéz lehetett ellenállni, s ahogyan laza eleganciával félredobott minden szabályt, oly vakmerő és már- már szemtelenül pimasz volt, hogy ez nem az ellenszenvet, hanem pont ellenkezőleg – a szimpátiát keltette életre. Nem akartam hinni a szememnek, hogy elég egyetlen füttyentés és rohantak elébe. Ha kellett napokon át várták érkezését egy állomáson, s aztán pillanatig fürdőzve kegyeibe azonnal elcsábultak. Őt pedig nem is érdekelte más, csak a link élet és a szórakozás.

Bátyám sokszor dühbe gurult emiatt. Ő a kemény és munkás életet ismerte, s mivel ezzel jutott egyről a kettőre, épített nekünk családi fészket, úgy gondolta, hogy egy férfi szikla kell legyen szerettei számára. Ezt várta volna el az öcsémtől is...vagy azt, hogy legalább besegítsen a napi dolgokba, de hiába.

Mindig is azt mondtam túl fiatal még és túl nagy felelősség van a vállán, aminek nem képes eleget tenni. Komolytalanul szórta minden vagyonát, aztán ha úgy tartotta kedve, morcos gyermekként vagdalózott mindenkivel. Nem lehetett kilesni a kedvét, olyan változékony volt, mint egy hullámvasút.

Hányszor szaladtam nővérként egy – egy lenge ruhás hölgy után, hogy legalább kendőt terítsek vállaira. Majd midőn a bőség zavarában kis „hercegünk” válogatott és testsúlya, vagy érzékeny bőre miatt pirított valakire a tömeg előtt, én ültem barátnőként és vigasztaltam őket hosszú órákon át egy csésze forró tea mellett. Mindig ott voltam, mikor szükség volt rám, mint a nagy testvér, mint a bölcsebb és megfontoltabb nő, akit már nem csapodár vágyai vezérelnek. Noha volt ennek jó oldala is, már nagyon untam, hogy nekem kell mindig elsimítani az ő kis csalásait.Bármennyire is tetszett az anya szerep, egyre inkább teherré vált, a lassan érni kezdett bennem egy addig ismeretlen furcsa érzés. Már hallottam róla, hogy amikor közeledik azt onnan lehet látni, hogy a mező zöldje fonnyadni kezd. A kertekben rázza a diófákat, s azok csörögve válaszolnak vissza. Sárga irigységnek és néha zöld szemű féltékenységnek is emlegették, de nem is gondoltam volna, hogy ennyire erős. Megpróbáltam elmenekülni előle, s amikor elköszöntem a családtól, azt reméltem, hogy legyőztem ezt az érzést is. De tévedtem.

Ahogy távolodtam a megszokott hétköznapok rutinjától, egyre jobban elhatalmasodott rajtam a bosszúvágy.

Míg egyedül éltem és kerestem helyem a világban, volt időm bőven minden szavamat és lépésemet gondosan eltervezni. Álmatlan éjszakák kísértete űzött, s egyre forrt bennem a düh, hogy nem tudok szabadulni. De egyik délután újra megláttam őt. Nem sokat változott az évek sora alatt, még mindig azt a makacs és pimasz legényt láttam benne. De most nagyon szomorúnak tűnt, s most nem vette körül a megszokott rajongótábor sem. Figyeltem őt és mikor végre útnak indult, jeleket hagytam neki, hogy elcsaljam a sűrű erdő mélyére. Valahogy azt hittem nehezebb lesz, de nem is tűnt fel neki a csapda. Örült neki, hogy újra találkoztunk, s mivel mindig is csak magáról tudott mesélni, olyan könnyen és figyelmetlenül hajtotta ölembe fejét a völgy szunnyadó pázsit szőnyegén. Mikor belefáradt a mesélésbe és arca elkomorodott újra, ringatni kezdtem, s lassan elszenderedett. Úgy szerettem volna jó nővér lenni, s gondoskodva róla, védelmezve vigyázni rá. De eluralkodott rajtam a harag és míg ő aludt, levágtam hosszú szőke fürtjeit és megkötözve zártam be egy levélszőnyeggel letakart verembe.

A Hold kileste titkomat, s vörös királyi palástomat az ég aljára terítette. A hajnal már csak engem ébresztett fel. Ám váratlan színre lépésem nem fogadta egyöntetű lelkesedés. Mindenki tudta jól, hogy nagy terveim vannak és mindenre elszánt vagyok a végrehajtásáért. Ez a céltudatosság pedig fenyegetően hatott azokra, aki még a vívódások ösvényén tébláboltak. Üres festőpalettámat színekkel akartam feltölteni. Ezért megkértem a felhőket, hogy hűsítő permettel enyhítsék a felhevült földet, s közben az esőcseppek ragyogásából fényszilánkokat gyűjtöttem. A Napot arra kértem, hogy melegével érlelje a búzatáblákat és gondoskodjon az ég madarairól. Elégedett hangjukból életörömöt és a hazaszeretet melegét gyűjtöttem össze. Megbíztam a szelet, hogy a tarka lepkék szárnyairól csenjen varázsport és a buja virágokat, hogy tarka szirmaikból cseppentsenek szivárványszíneket.

Szorgalmunk meghozta az eredményét és midőn már minden szín elfoglalta helyét, felkészülhettem az új kép megalkotására a természet csodálatos vásznán.

Habarics Ilona

A legjobb helyeket Erdélyben itt találod a térképünkön:

Ha teszett a cikk oszd meg!

Kommentek (0)

Szólj hozzá te is!

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni, kérjük jelentkezz be!

Erdélyi Túrák Magazin
Erdélyi túrák magazin Előfizetek